Védőhálót a Szögedi Nemzetnek



A fenti címmel hirdetett meg mozgalmat a szegedi Ötágú Síp Kulturális Egyesület. http:// http://www.vmdk-szeged.hu
2011 október elsején kerül sor az évszázadok folyamán Szegedről kirajzottak utódai számára, a gyökereik megismertetése érdekében a szögediek nagyszabású találkozójára. Szeged egyik legnagyobb ünnepnapján, a Paprikafesztivál napján, az alsóvárosi ferences kolostorban találhatnak egymásra mindazok, akiknek ősei a Tisza-parti városból érkeztek valamely bánsági településre. Eddig  tágabb régiónk, a Temesköz mintegy száznegyven településén bizonyíthatóan élnek szegedi leszármazottak – állítják a találkozó szervezői.
A “Szellemi védőháló” nevű program 2011 október 1-jén reggel fél nyolckor misével kezdődik a Szeged Alsóvárosi templomban, majd a ferencesek köszöntik a vendégeket. Ezután az Ötágú Síp Kulturális Egyesület képviselő és a hivatalosságok köszöntik a megjelenteket. A résztvevők megkapják a Védőhálót a szögedi nemzetnek című programfüzetecskét és egy kis térképet, ami bemutatja nekik a szétszóródott, egykori szegedi lakosokat, segítve a későbbi együttműködésüket. Innen közösen kilátogatnak a paprikafesztivál helyszínére, és a várost körbejárva megismerhetik őseik múltját, egyben saját gyökereiket is. A szegedi találkozóra további résztvevőket várnak a
A szegedi találkozót előkészítő temesvári rendezvényre 2011 szeptember 16-án, pénteken a Geml József Társaskör székházában került sor, ahol a végvári gyökerekkel rendelkező, Temesvárról Szegedre elszármazott kollégánk, Pataki Sándor mutatta be a Védőháló a szögedi nemzetnek program részleteit a Majláthfalvára, Ótelekre, Pusztakeresztúrra, Porgányra, Torontálkeresztesre, Fényre elszármazott szegedi telepesek utódainak.

Szeged és a Temesköz

A mozgalom elindításának körülményeiről szólva, Pataki Sándor ismertette, hogy Mohácsot követően a Temesközben virágzó magyar élet áldozatául esett a török áfiumnak, egyedül Szegeden teremtődött meg a túlélés lehetősége.
A török hódoltságot követően Szeged újabb és újabb telepes hullámokat tudott kibocsátani a török által feldúlt vidékre, ahol a dohány és a paprika kultúrának voltak az első számú művelői. A történelem folyamán számtalan életerős települést alapítottak a szegedi elszármazottak, akik elsősorban kertészkedéssel, földműveléssel foglalkoztak. Elsőként Szentkláray Jenő történész tárta nyilvánosság elé a telepítések történetét, majd Kálmány Lajos katolikus lelkész, aki dél-alföldi és temesközi gyűjtéseivel nagy értékű folklórt mentett meg a Szegedről kirajzott paraszti népesség történeti, katonai énekeiből, betyárballadáiból, hiedelemtörténeteiből, világi és vallásos mondáiból. Gyűjtését a köz rendelkezésére bocsátotta.
Bálint Sándor, a „legszögedibb szögedi”, művészettörténész és néprajzkutató  egész életét arra áldozta, hogy Szeged városával,  illetve a Szegeddel kapcsolatos eseményekkel, Szeged és a kirajzottak néprajzával foglalkozzon. Neki köszönhetjük a listát, amellyel föltérképezte ezt a kirajzást– mondta Pataki Sándor, aki a neves előd által összeállított listát  a mai demográfiai adatokkal fölfrissítve feltérképezte, hogy melyik telepes községben ma hány magyar él. Az október elsejei találkozót követően felmérhetővé válik a szellemi védőháló, az egymás újra megismerésének, számontartásának az igénye – ismertette Pataki Sándor az elképzelést – ugyanis a szellemi védőhálót kulturális és a régió gazdasági lehetőségeinek ismeretében, egy gazdasági védőháló kialakítása is lehetségessé válhat.
„Bálint Sándor kifejezett óhaja szellemében megpróbáljuk a szegedi nemzetet újra összehozni – mondta Pataki Sándor. – Az október 1-jei találkozó kísérlet arra, hogy fölmérjük: van-e történelmi igény arra, hogy a szögedi nemzet megismerje önmagát és újra kapcsolatot teremtsen. Az elképzelésünk közösen egy védőhálót szőni a szögedi nemzet fölé. Ez egy szellemi védőháló lesz, amelynek első számú ismérve az, hogy megismerjük egymást, tudunk egymásról, a gyermekeinknek továbbadjuk a hagyományt. Szeretném elérni azt is, hogy Bálint Sándor könyveit mindenki olvassa el. A védőhálónak az lesz a szerepe, hogy tudatosítsa ebben az embercsoportban a közös eredetet, hogy kialakuljon az összetartozás érzése. A szellemi védőhálót követheti egy kulturális védőháló: az első telepes találkozó anyagát egy évkönyvbe összegyűjtjük és jövőtől évenként figyelemmel követjük ezeknek a településeknek a fejlődését, mindazt ami ezeken a településeken történik. A harmadik lépés pedig egy gazdasági védőháló kialakítása lesz, mert meggyőződésem, hogy ezeken a területeken komoly gazdasági potenciál van.”
A szegedi telepesek három magyarországi (Csongrád, Békés és Bács-Kiskun), két romániai (Arad és Temes) megyébe, valamint a ma Szerbiához tartozó területek összesen 140 településére rajzottak szét. Pataki Sándor elmondása szerint még a Felvidékre, a szlovákiai Érsekújvár környékére is elszármaztak szegedi paprikatermesztők, akiket szintén meghívtak az október 1-jei találkozóra.

szegedi kirajzásból telepített romániai községekből

(Ótelek, Magyarszentmárton, Aurélháza, Torontálkeresztes, Ötvösd, Józsefszállás, Majlátfalva, Pusztakeresztúr, Óbéb, Bolgártelep, Keglevichháza, Porgány, Valkány, Nagyomor, Dézsánfalva, Öregfalu, Temesság, Zimándköz, Nörincse).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése