A fenti címmel hirdetett meg mozgalmat a szegedi Ötágú Síp
Kulturális Egyesület. http:// http://www.vmdk-szeged.hu
2011 október elsején kerül sor az évszázadok folyamán
Szegedről kirajzottak utódai számára, a gyökereik megismertetése érdekében a
szögediek nagyszabású találkozójára. Szeged egyik legnagyobb ünnepnapján, a
Paprikafesztivál napján, az alsóvárosi ferences kolostorban találhatnak egymásra
mindazok, akiknek ősei a Tisza-parti városból érkeztek valamely bánsági
településre. Eddig tágabb régiónk, a Temesköz mintegy száznegyven
településén bizonyíthatóan élnek szegedi leszármazottak – állítják a találkozó
szervezői.
A “Szellemi védőháló” nevű program 2011 október 1-jén
reggel fél nyolckor misével kezdődik a Szeged Alsóvárosi templomban, majd a
ferencesek köszöntik a vendégeket. Ezután az Ötágú Síp Kulturális Egyesület
képviselő és a hivatalosságok köszöntik a megjelenteket. A résztvevők megkapják
a Védőhálót a szögedi nemzetnek című programfüzetecskét és egy kis térképet,
ami bemutatja nekik a szétszóródott, egykori szegedi lakosokat, segítve a
későbbi együttműködésüket. Innen közösen kilátogatnak a paprikafesztivál
helyszínére, és a várost körbejárva megismerhetik őseik múltját, egyben saját
gyökereiket is. A szegedi találkozóra további résztvevőket várnak a
A szegedi találkozót előkészítő temesvári rendezvényre 2011
szeptember 16-án, pénteken a Geml József Társaskör székházában került sor, ahol
a végvári gyökerekkel rendelkező, Temesvárról Szegedre elszármazott kollégánk,
Pataki Sándor mutatta be a Védőháló a szögedi nemzetnek program részleteit a
Majláthfalvára, Ótelekre, Pusztakeresztúrra, Porgányra, Torontálkeresztesre,
Fényre elszármazott szegedi telepesek utódainak.
Szeged és a Temesköz
A mozgalom elindításának körülményeiről szólva, Pataki
Sándor ismertette, hogy Mohácsot követően a Temesközben virágzó magyar élet
áldozatául esett a török áfiumnak, egyedül Szegeden teremtődött meg a túlélés
lehetősége.
A török
hódoltságot követően Szeged újabb és újabb telepes hullámokat tudott
kibocsátani a török által feldúlt vidékre, ahol a dohány és a paprika
kultúrának voltak az első számú művelői. A történelem folyamán számtalan
életerős települést alapítottak a szegedi elszármazottak, akik elsősorban
kertészkedéssel, földműveléssel foglalkoztak. Elsőként Szentkláray Jenő
történész tárta nyilvánosság elé a telepítések történetét, majd Kálmány Lajos katolikus
lelkész, aki dél-alföldi és temesközi gyűjtéseivel nagy értékű folklórt mentett
meg a Szegedről kirajzott paraszti népesség történeti, katonai énekeiből,
betyárballadáiból, hiedelemtörténeteiből, világi és vallásos mondáiból.
Gyűjtését a köz rendelkezésére bocsátotta.
Bálint Sándor, a „legszögedibb szögedi”,
művészettörténész és néprajzkutató egész életét arra áldozta, hogy Szeged
városával, illetve a Szegeddel kapcsolatos eseményekkel, Szeged és a
kirajzottak néprajzával foglalkozzon. Neki köszönhetjük a listát, amellyel
föltérképezte ezt a kirajzást– mondta Pataki Sándor, aki a neves előd által
összeállított listát a mai demográfiai adatokkal fölfrissítve
feltérképezte, hogy melyik telepes községben ma hány magyar él. Az október
elsejei találkozót követően felmérhetővé válik a szellemi védőháló, az egymás
újra megismerésének, számontartásának az igénye – ismertette Pataki Sándor az
elképzelést – ugyanis a szellemi védőhálót kulturális és a régió gazdasági
lehetőségeinek ismeretében, egy gazdasági védőháló kialakítása is lehetségessé
válhat.
„Bálint Sándor kifejezett óhaja szellemében megpróbáljuk
a szegedi nemzetet újra összehozni – mondta Pataki Sándor. – Az október 1-jei
találkozó kísérlet arra, hogy fölmérjük: van-e történelmi igény arra, hogy a
szögedi nemzet megismerje önmagát és újra kapcsolatot teremtsen. Az
elképzelésünk közösen egy védőhálót szőni a szögedi nemzet fölé. Ez egy
szellemi védőháló lesz, amelynek első számú ismérve az, hogy megismerjük
egymást, tudunk egymásról, a gyermekeinknek továbbadjuk a hagyományt. Szeretném
elérni azt is, hogy Bálint Sándor könyveit mindenki olvassa el. A védőhálónak
az lesz a szerepe, hogy tudatosítsa ebben az embercsoportban a közös eredetet,
hogy kialakuljon az összetartozás érzése. A szellemi védőhálót követheti egy
kulturális védőháló: az első telepes találkozó anyagát egy évkönyvbe
összegyűjtjük és jövőtől évenként figyelemmel követjük ezeknek a településeknek
a fejlődését, mindazt ami ezeken a településeken történik. A harmadik lépés
pedig egy gazdasági védőháló kialakítása lesz, mert meggyőződésem, hogy ezeken
a területeken komoly gazdasági potenciál van.”
A szegedi telepesek három magyarországi (Csongrád, Békés
és Bács-Kiskun), két romániai (Arad és Temes) megyébe, valamint a ma Szerbiához
tartozó területek összesen 140 településére rajzottak szét. Pataki Sándor
elmondása szerint még a Felvidékre, a szlovákiai Érsekújvár környékére is
elszármaztak szegedi paprikatermesztők, akiket szintén meghívtak az október
1-jei találkozóra.
szegedi kirajzásból telepített romániai községekből
(Ótelek,
Magyarszentmárton, Aurélháza, Torontálkeresztes, Ötvösd, Józsefszállás,
Majlátfalva, Pusztakeresztúr, Óbéb, Bolgártelep, Keglevichháza, Porgány,
Valkány, Nagyomor, Dézsánfalva, Öregfalu, Temesság, Zimándköz, Nörincse).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése